Hétfő
8.51 Hétfő van...utálom a hétfőket. Mindig rossz dolgok történnek velem. Sebaj...eddig is túléltem, remélem most is menni fog.
8.52 Igen. Ma nem kell dolgoznom. Végre egy reggel amikor aludhatok, ameddig csak akarok. Mégis van Isten...
8.53 Esik...Idézem az időjárás jelentést: „ma napsütés várható az ország egész területén”. Jellemző...Ma találtam egy nagyon régi képet Andiról. Milyen kicsi rajta...ezer éve hogy nem láttam, vajon mi lehet vele?
9.54 Az eső nem csitul...egy kicsit sem.
9.55 Eleddig unalmas volt ez a nap, mégis „feldobta” valami...vagy inkább valaki. Ákossal futottam össze a boltban. Annyi év telt el...és még mindig gyűlölöm...
10.56 Nem értem mi van ma a Nappal. Olyan sötét van, mintha csak este lenne...
10.59 Imént hívott apám. Valami koncert félére akar elrángatni. Jó rég láttam az öreget...
11.05 Valami a szemembe ment...egész nap, mintha sírnék...hihetetlen!
11.09 Ma elmentem egy ajtó előtt, és esküszöm, mintha magamat láttam volna...később kiderült csak egy tükör volt az.
11.17 A fiókomban megtaláltam egy régi G.I Joe-mat. Hogy hogy került oda...az egy rejtély. Mennyit olvasztottunk meg amikor kicsik voltunk...
12.24 Mától még jobban gyűlölöm a hétfőket, hivatalosan is. Anna szakított velem...
12.29 Apámtól épp most kaptam egy jó ki fejmosást. „Az élet szép, csak te most nem látod, örülj az apró dolgoknak, ami elmúlt az már elmúlt, ezért felejtsd el. Fölösleges rágnod magad régi hülyeségek miatt, stb. stb.”
19.34 Hosszú nap volt ez is...de hál isten vége. Holnap kipucolom a bakancsom...úgy néz ki mint valami roncshalmaz.
Kedd
20.51 A fekete bakancs nehezen jött le lábáról, túl sok mindennel volt tele. Egész pontosan egy élettel. Bármerre járt, bármit is csinált, a bakancsba mindig került egy kicsi az életéből. Olyan volt ez, mint valami leltár, életének leltára.
20.52 Nagy nehezen a másikat is leszedte lábáról. Tele volt, az is. Nagy levegőt vett, majd egymásmellé állította a két lábbelit. Behunyta a szemeit és belenyúlt. Egyszer próbálkozott azzal, hogy kirázza a rengeteg dolgot a bakancsiból, de semmi nem esett ki, ellenben a feje eszméletlenül fájni kezdett, szóval felhagyott az ilyenfajta kísérletezéssel.
20.53 Kiemelte az első keze ügyébe kerülő tárgyat, egy apró kavics volt az. Elmosolyodott. Még kiskorában kapta, a szomszéd lánytól, és sok éven keresztül ereklyeként hordozta magával. Mindig ott volt a zsebében. Kicsit elszégyellte magát. Egykor sokat jelentett neki, a kavics, a lány, mostanra már csak egy emlék...talán annyi sem. Elfelejtette, pedig mennyi éjszakán keresztül álmodozott arról, hogy egyszer majd megcsókolja lányt, mennyi könnyet hullatott érte, most mégis elfelejtette. Önző módon talán jobban fájt neki, hogy feltehetőleg a lány ugyanígy elfelejtette őt. Visszadobta a kavicsot a bakancsba.
21.54 Kint elkezdett ömleni az eső, melyet hamarosan villámok is követtek. Hiába, gondolta, már a tavasz sem a régi. Valahogy, ez nem az a tavasz, ami emlékeiben élt, és a boldogságot hozta, minden tél után...
21.55 Ismét belenyúlt életének leltárába. Egymás után tapogatta ki az emlékeket, de azonnal ráismert kezével azokra, melyeket már egyszer kihúzott. Mindig csak az újakra koncentrált. Ezek legtöbbször régebbi emlékek voltak, amik valamiért a felszínre törtek. Ezúttal egy üveggolyót talált. Elkomorult az arca. Legjobb barátjától kapta, még amikor mindketten kicsik voltak. Éveket töltöttek együtt, mindenben, mindig segítették egymást. Aztán a „barát” hátba szúrta. Hazudott neki, és akkor nem volt mellette, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Keserű mosolyféle suhant át arcán. Azóta nem hisz a barátságban. Dühösen dobta vissza a golyót a cipőbe.
22.56 Egyre sötétebb lett a szobában, de nem akart lámpát gyújtani. Úgy érezte az egyre megnyúló árnyak most valahogy vele vannak. Valahogy jól esett neki a sötétség. Elengedett egy halk kacajt. Önsajnálat...a gyengék legjobb fegyvere, saját maguk ellen. Ismét belenyúlt a bakancsba.
22.59 Ezúttal valami nagyobbra bukkant. Egy discman volta az. Az apjától kapta 18. születésnapjára. Tudta, hogy rengeteget dolgozott az öreg, hogy megvehesse neki. Mennyi szeretet volt az arcán, amikor odaadta. Ő mégis széttörte,. Széttörte, mert be akarta bizonyítani az osztálytársainak, hogy mennyire tökös csávó. Mindenki azt hitte nem meri, de ő megtette. Utána egy pillanatra császárnak érezte magát, de miután este látta apja fáradt arcát, összeszorult a gyomra. Félt, hogy mi lesz ha kiderül. Még akkor is, ez zavarta: „mit fog szólni, ha kiderül?”.
0.05 Felállt és kiment a fürdőszobába. Egy ideig bámulta arcképét a tükörben, majd szembeköpte a rá bámuló senkit. Mire visszaért a szobába, már könnyesek voltak a szemei...furcsa nem is kellet sírnia...
0.09 Valaki csöngetett. Lassan felkászálódott és kiment ajtót nyitni. Kikémlelt az ajtón lévő kis nyíláson, de senkit sem látott, így hát ajtót nyitott. Ő maga állt az ajtó túloldalán. A szemeiből vér folyt. Becsukta szemeit. Mikor kinyitotta még mindig ott állt önmaga előtt, de most már ő volt az ajtón kívül. Könnyező énje üresen bámult rá vissza.
0.17 Megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak gondolatai és ismét belenyúlt a bakancsba. Valamiféle gyerekjátékot talált, de az már nem volt felismerhető. A játékroncs véres volt, ahogy keze is. Most jött a kedvenc része.
1.24 Ismét kopogtak az ajtón. Ezúttal senki nem állt a túloldalon. Nagyot sóhajtott és becsukta az ajtót. Megfordult, de beleütközött egy ismerős alakba. Egykori barátja állt vele szembe, és egy kést markolászott. -Azt hittem hátulról fogod, mint múltkor... A késszúrás nem érte különösképpen váratlanul, az más sokkal inkább, hogy barátja ezúttal elvétette a szívét. Összeesett. Mikor ismét magához tért, a díványon feküdt, és egy szokatlanul ismerős kislány törölgette vizes ronggyal a homlokát. -Emlékszel? Azt mondtad örökre együtt maradunk. Hazudtál. De én megbocsátok neked, hisz az érzelmeidnek még te sem parancsolhatsz. De értsd meg, fáj. Nagyon fáj. Látod, most kihúzhatnám a tört a szívedből, de nem megy. Megtenném, de nem tudom.
1.29 Ezzel a lány eltűnt, és apja jelent meg előtte. -Látod fiam, ilyen az élet. Ami egyszer megtörtént, az örökre veled marad, és végigkíséri életedet. Elfelejtheted őket, de örökre benned maradnak. Menekülhetsz, de fölösleges. Ne tudnád folytatni? Miért nem? Eddig mindenkinek sikerült. Igen, jól látod. Az élet egy hazugság, de a legszebb hazugság. Olyan hazugság, amiért megéri szenvedni. Ezzel apja is eltűnt, és egyedül maradt a szobában.
