2134

Tom éppen befejezte ebédjét és délutáni sziesztájához készült, amikor csörgött a telefon.

-A fenébe is, hogy az embernek már semmi nyugta sincsen. -duzzogva emelte fel a telefonkagylót -Halló, tessék?

2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134 2134

-Ernest! Te vagy az? -szólt bele egy orrhang a telefonba

-Miért? Szerinted kit hívtál, Joe? -válaszolta Tom, unott hangon

-Tényleg...igazad lehet! Mit szólnál, ha felugranék hozzád egy kártyapartira?

-Hát...ha nagyon ragaszkodsz hozzá. Igaz épp lefeküdni készülök...

-Remek! Akkor egy perc és ott vagyok. -ezzel Bill lecsapta a telefont

Tom és Bob már egy jó ideje barátok voltak. Barátok...ez talán erős kifejezés, de volt köztük valami. Valami, amiről talán ők sem tudtak. Tom már az idejét sem tudta mióta ismerik egymást, mintha William...mindig is a barátja lett volna. Még mindig duzzogott. Valamiféle rendet próbált teremteni, nem sok sikerrel.

-Ez a rengeteg kacat...egyszer úgyis kidobok innen mindent! -ezzel belerúgott a rózsaszín plüss elefántba, ami a szoba közepén hevert. A szoba tele volt különféle plüss állatokkal, mozogni alig lehetett tőlük. Mindegyiknek ki volt vágva a szeme.

Nem telt el tíz perc és csöngettek. Persze Albert volt az. Hihetetlen milyen gyorsan tudott mozogni, ha akart. Tom duzzogva nyitott ajtót. Joel nem volt valami különleges jelenség. Viszonylag magas és vézna volt, beesett arc, jó pár ránccal. Egyetlen különlegessége talán csak az volt, hogy a szemei ki voltak vágva, és csupán az üres szemüregek meredtek Tom-ra. Emil-t ez szemmel láthatóan nem zavarta a tájékozódásban.

-Barátom! Rég láttalak! Mi van veled? Hogy van a kedves feleséged? -ezzel Nick beviharzott a lakásba

-Mi...? Tudod nagyon jól, hogy nincs feleségem...

-Értem. Szóval csak este jön haza. Akkor van egy kevés szabadidőnk -felelte John -Na hadd lássam azt a sütőt!

-Sütőt? -kérdezte Tom megrökönyödve -minek az neked?

-Hát hogy ebédeljünk. Hisz ezért jöttem át. A telefonban is mondtam! Öregszel drága barátom...De ne aggódj egy percet se! Elkészítem neked a specialitásomat! A 2134,5 2134.5 2134.5 hamburgert!

Ezzel Matt nekilátott, hogy elkészítse híres hamburgerét, mellyel jó pár garden partyn aratott. Úgy mozgott, mint aki otthon van. Kipakolta jól megrakott szatyrait, majd elővette a serpenyőt, de előtte kivette, a levágott kezet belőle és egy könnyed mozdulattal visszadobta a sütőbe. Eközben Tom fel alá téblábolt a konyhába, és meglehetősen feszültnek tűnt, sőt talán idegesnek is.

-És most kedves barátom, az utolsó hozzávaló, így ni és már készül is a tojásos kagyló! Na ne légy olyan bátortalan, gyere csak közelebb. Nézd, ahogy ropogósra sül a csirke!

Tom közelebb merészkedett a sütőhőz. Ma még nem evett semmit, és gyomra győzedelmeskedett óvatossága fölött. Behunyta szemeit és nagyot szippantott a finom illatokból, amik ekkor már az egész konyhát betöltötték. Ekkor Peter egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezét, és nevetve kitörte Tom ujjait.

-Na. Mit kérsz majd a halhoz?

Tom csak üvölteni tudott a fájdalomtól. Miután kiszabadult a szorításból a földre, és összegörnyedt. Matt egy pillanatig elhallgatott, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Megvonta vállát, majd egy fakanállal kitörte három fogát. Miközben beszélt a vér lassan folyni kezdett a szájából, de láthatóan ez őt nem zavarta.

-Tudod, néha úgy érzem mi nem értjük meg egymást teljesen.

-Krumplit kérnék a halhoz, de hát tudod, hogy mindig krumplit eszem.

-Néha...mintha nem az lennél, akinek mutatod magad, mintha teljesen kifordulnál önmagadból.

-Ezek az illatok...be kell valljam öregem, az elején nem örültem, hogy átjössz, mert éppen úszni indultam, de most...korog a gyomrom az éhségtől -mondta Tom mosolyogva, miközben a földön fetrengett a fájdalomtól.

-Szeretnék neked mutatni valamit... -ezzel James egy elegáns mozdulattal kitörte a nyakát

Tom éppen befejezte ebédjét és délután sziesztájához készült éppen, amikor csöngött a telefon.

-A fenébe is, hogy az embernek már semmi nyugta sincsen. -duzzogva vette emelte fel a telefonkagylót -Halló, tessék?

2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135 2135

Tom felüvöltött. Megint ez a rémálom. Nagy levegőt vett, és megpróbálta megnyugtatni magát. Ivott egy keveset az éjjeli szekrényen álló pohár vízből. Az órára nézett: -21.36- Álmosan dőlt vissza a párnájára. Végül egy nagyot ásított, és megsimogatta a mellette fekvő neon zöld plüss tigris fejét.

-Csak egy rémálom volt. Semmi több. -suttogta az ágya mellet álló, szem nélküli alak...