A rántott hús

Ahogy szájához emelte a rántott húsos szendvicset egy pillanatra elszállt minden gondja. Császár volt. Azt tette, amit akart. Csillapította éhségét. Senki, nem szabhat gátat terveinek. Igenis meg fogja enni a szendvicseket. Ha törik, ha szakad. Talán gyermeteg butaságnak tarthatjuk, hogy neki boldogságot okozott az, hogy ő dönthet arról, hogy megegye a két rántott húsos szendvicset, vagy ne. Számára, ez hatalom volt. Egy apró mozzanat az életében, ahol csak ő irányított. Ő volt a történések irányítója. Nem szólt bele senki, nem állíthatta meg senki, nem téríthette el senki. Abban a pillanatban, ott a kanapén, isten volt.

A hús még langyos volt. Nem szerette a zöldborsó főzeléket, ezért csak simán kenyérrel ette. A kenyér egész jó volt, de erről jobb nem beszélni. Nem lenne igazságos. Ellenben a hús. A hús megér egy hosszú leírást. Mint azt már említettem még langyos volt, és omlós. Ó igen...omlós volt, mint a friss máj...vagy mint egy erotikus álom. Ahogy a rostok már egy cseppnyi noszogatásra is elengedték egymást, felért egy orgazmussal. A bunda úgy jött le a fehér izomrostokról, mint ahogy egy forróvérű nő ledobja szőrmekabátját. Igazi kéj volt enni. Volt egy két TV paprika darab is a hús tetején. Kicsit csálén feküdtek ott, félig a húsnak dőlve, félig a kenyéren támaszkodva. Sok ízt nem nyújtottak, ellenben vizuálisan megnagyobbította az élvezetet, és a lelkiismeretnek is jót tett egy kis egészséges táplálék jelenléte. A sült zsemlemorzsa illata töltötte be a szobát.

Könny szökött a szemébe, ahogy az első kenyeret befejezte. Örömkönnyek voltak-e, azt nem igazán lehet megmondani. Talán részben azok is voltak. Talán a könnybe keveredett egy kevés boldogság is, ahogy a lisztbe keveredik egy kis kosz is. Megtette. Megette mindkét kenyeret. Egy döntést hozott, egymaga, és most vállalni fogja a következményeit. Egész életében szolga volt. Mindig más mondta meg mit csináljon, hogyan csinálja azt és milyen képet vágjon hozzá. Ennek most vége. Kitört belőle a szabadságvágy. Megmutatja mindenkinek! Megmutatja magának, hogy csakis ő uralkodik saját élete felett! Letette a tálcát. Lassan, óvatosan, nehogy felébressze az alvó nőt. Igen. Az első lépést megtette. Innentől már csak könnyebb lesz. Megváltozik minden. Hisz ki állhatna ellent neki? Neki, aki egy döntést hozott. Ő most isten. A maga istene. Soha nem érzett ilyen örömöt. Végre szabad...végre ember! Végre él...Mihez kezdjen frissen kezdődött életével? Annyi lehetőség, annyi lehetséges út. Annyi lehetséges bukás. Annyi szenvedés. Annyi könny. Nem. Nem szabad búsulnia. Ő most már egy császár. Egy igazi uralkodó, aki meghódítja a világot. De hogy kezdje? A szendvicsek íze még ott volt a szájában. Ez erőt adott neki. Felállt. Belebújt kopott papucsába, amit édesapjától kapott a szülinapjára. Már akkor is ilyen rongyos volt. A turkálóbol vette az apja. Számukra ez is nagy kiadás volt, és Ő örült neki. Jobban örült neki, mint bármi másnak. Apja ősz volt már. Állandóan dolgozott, hogy legyen mit enniük. Mégis, abban a hónapban koplalt. Koplalt, hogy megvehesse a papucsot. Megtörölte száját és körülnézett. Lassan elindult a bejárati ajtó felé. Ideje hazamennie, apja sosem szereti, ha sokáig van idegen lakásokban. "-Csak beosonsz, eszel és már jössz is!" Elmosolyodott, ahogy elképzelte apja ráncos arcát, ha majd elmeséli, hogy rántott húsos szendvicset evett. Mennyire fog örülni szegény öreg...Kinézett az ablakon. Már majdnem reggel volt. Az ajtónál járt már, amikor valami eszébe jutott. Ő mostmár a maga ura. Isten....isten...

Halkan kiosont a konyhába és felkapcsolta a villanyt. Senki nem vette észre. Nagy levegőt vett. Sírni kezdett. Pár perc után összeszedte magát, és elindult a fiók felé. Ő mostmár új ember. Új élettel. Ezzel az élettel, amit ő szerzett, azt kezd, amit akar. Elmosolyodott. Igen. Új élete most kezdődik. Nem lesz hiba, nem lesz vereség. Győzni fog, mert megtette. Megette a rántott húst. Isten...

A harminc év körüli, nagy mellű nő elájult. Nem sikoltott, nem pánikolt, csak elvesztette az eszméletét. Tompa puffanással esett a földre, a fiú mellé, akinek felvágott ereiből lassan csordogált az alvadó vér...