A műtét

III. fejezet

2006.11.08

Pillanatok múlva meg is jött a nővérke, az instrukciókkal. Nyomjam a gombot, ha kell fájdalomcsillapító, ne várjam meg amíg a fülem is fáj már (persze hogy megvártam, én hülye). Adott egy csomó gézdarabot, ezekbe kellet csurgatnom (nem köpni, mivel az erőlködés felszakíthatja a vart) a nyálam. Adott még egy gusztusos, formatervezett kis fehér ,műanyag tálkát is, a géz darabokat ebbe kellet raknom (hogy lássa a nővér, az idő elteltével, hogyan alakul a nyálam állaga). Bekötötte a nyakam egy vizes kendővel, majd mosolyogva elröppent. Közben megjött az új szobatárs, (szemüveges, diszkós, feltehetően BME-s szerzet volt), egy tolóágyban hozták be (őt altatásba műtötték). Furcsa volt nézni, ahogy Attila, vagy Jani felemeli, majd az ágyába rakja, mint egy rongybabát. Akkor azt éreztem, én jobban jártam, hogy nem altattak, később rájöttem, ő járt jobban...minden téren (egyfelől neki tovább tartott a delíriumos érzéstelenített állapot, meg ő nem kapott el egy vírusfertőzést a gyógyuló „mandulái” mellé, ezért ő már azon a héten diszkózott, míg én a halálomon voltam)

Visszajött hozzám a nővérke, egy utolsó pillantásra, amit kihasználtam, hogy „megkérdezzem” azt, ami akkor a világon a legjobban foglalkoztatott: „szabad nyelnem?”. Mélyen a szemembe nézett, majd pajkosan megfedett: „nem-nem, csakis csurgatni” ekkor kezdett gyöngyözni a homlokom „még két óráig bírd ki, aztán annyit nyelhetsz, amennyit akarsz” ezzel elviharzott. Anyám egy ideig még maradt, de lévén, hogy semmilyen szinten nem tudtam vele kommunikálni, elindult dolgozni, és magamra maradtam, az első kihívással...

Két órán keresztül nem nyelni, embertelen dolog. Komolyan, próbálja ki bárki bátran. A kedvemért. Először mondjuk...10 percig. Az emberi agy csodás szerkezet. Arra az élethelyzetre, hogy NEM SZABAD NYELNI, úgy reagál, hogy tízszer annyi nyálat termel mint egyébként, és tízszer akkora lesz az inger hogy nyelj. Sikerült a 10 perc? Most próbáld meg úgy, hogy fekszel és semmi mást nem csinálhatsz közben, ami elterelné a figyelmed. Ha ez is megvan, add hozzá azt, hogy az érzéstelenítés meg a műtét miatt, a gennyel, vérrel keveredő nyálad, tízszerese a normál mennyiségnek (ez már „tízszeresen” a négyzeten), és ez folyamatosan folyik a szádból...(hát igen, úgy néztem ki, mint egy retardált. Nyitott szájjal feküdtem mozdulatlanul, az új [kínai piacos] melegítő nacimban, miközben már a nyakam is, a pólóm is tiszta nyál volt. Mint később megtudtam két okból nem lehetett nyelni.

1. Ha bevérzik a seb, és lenyeli az ember, hányingere lehet, ami mondanom sem kell, majdnem biztos út ismét a műtőbe, hisz bármilyen KICSI erőlködés is felszakítja a sebet, pláne egy hányás.

2. Az érzéstelenítő miatt könnyen félrenyelhet az ember és nemes egyszerűséggel megfullad.

Hát én igyekeztem...két óra alatt, mindössze ötször nyeltem.

Bár meg voltam győződve róla, hogy nekem nem fog kelleni fájdalom csillapító, úgy egy óra után beadtam a derekam (szó szerint: segg injekció megint). A kezdeti kicsi gombócos torokfájás, szép lassan átment olyan pokoli fájdalomba, hogy muszáj volt igénybe vennem a miniszoknyás nővér szolgáltatásait.

Említésre méltó esemény még, az első nyelés. Érdekesen hordozza magában az emberi természet azon érdekes vonását, hogy másodpercek alatt képes világnézeteket totálisan megváltoztatni. Amíg nem lehetett nyelni, minden vágyam az volt, hogy nyelhessek. Ahogy az első korty tea (tényleg a kórházi teák a legjobbak [azóta én is elég profin csinálom ezt a „teafajtát”]) lesúrlódott a torkomon, több dolog is átfutott az agyamon:

1. Szeretném ha nem kéne soha többé nyelnem

2. Szeretném ha nem létezne a világ...vagy én.

Összesen aznap egy kancsó teát kellet meginnom. Röviden és velősen összefoglalva, egyetlen ital sem csalt ennyi könnyet még a szemembe.

Aznap még: fájdalom, tea, kín, nyelés, nyelés, olvasás, szülők látogatása (mint később megtudtam, apám az egyik legnyugodtabb és leghiggadtabb ember a világon kétségbeesett, amikor meglátott aznap este. Hát igen, ha az ember nem tud ordítani minden fájdalom a szemébe költözik) Jóban Rosszban (...ekkora szart.), fájdalom, Áll az alku (EKKORA szart...), alvás.